Szélszilánkok 50×70 akril, vászon

A kép a szél erejének és kiszámíthatatlanságának vizuális lenyomata. A kompozíció közepén egy törésszerű forma jelenik meg: belőle egy élénkpiros szilánk szakad ki – mint egy levél vagy emlékfoszlány, amit elragad a szél. A kép dinamikája ebből a pontból indul, és az ívelt fehér formák, a sodródó kékek, valamint a kontrasztos földszínek együttese a mozgás, az elmozdulás és az átváltozás élményét idézi.
A Szélszilánkok nem a pusztítást, hanem a szétválásban rejlő új kezdet lehetőségét hordozza.