Monika Nun – Gyerekkori házunk

Ez a festmény egy személyes, mélyen átélt visszaemlékezés a gyermekkori környezetre, ahol a szürke városi utcák szorongása és komorsága keveredik a gyermeki fantázia színes világával. Az épületek tompa, szürke tónusai a felnőtt szemmel érzékelt ridegséget ábrázolják, míg az alsó színes elemek a gyermeki játékosságot és az emlékek megszépítő hatását idézik meg. A kompozícióban a színek és formák közötti kontraszt szimbolizálja a két eltérő nézőpont találkozását. A gyermeki építőkockákból épített világ felette áll a mindennapok komor valóságának, mint egy belső menedék. Az alkotás egyedi módon jeleníti meg, hogyan formálja az emlékezés a valóságot.