Horváth Melinda – Melinpirograf – Az anyatermészet ölelése (akril, pirográfia, 40×40 cm)

Az Anyatermészet ölelése
“Valahol a világ kezdetén, egy idilli birodalomban, ahol az idő szálai még nem foszlottak semmivé, élt a Természet istennője, Gaia. Az ő haja volt a földeket átszövő folyók fonata, az erdők lombjainak árnyalata és a tavaszi rétek illata. Egyszer azonban a világ gyermeke, az Emberiség, elveszettnek érezte magát: a haladás lázában túl messzire távolodott anyjától, elfelejtve, hogy minden lélegzetével őt élteti. Gaia, megérezve gyermeke kétségbeesését, egy éjszakán át hajolt a világ fölé, átölelve az eltévedt Lelket, és visszasuttogta neki a régi titkot: Ahol én vagyok, ott vagy te is. Lelked mélyén ott rezeg a föld, az ég, és a virágok zsongása.
Ez az ölelés nemcsak vigaszt nyújtott, hanem új életre hívta az Ember lelkét. Az aranyló napfények és zöldellő fonatok árnyéka egyesült Gaia keblén, miközben az örökké tartó szeretetükből új élet sarjadt. A növények ismét virágba borultak, a méhek zsongása dallá lett, és a világ megtalálta az egyensúlyát – anyja, a Természet oltalmában.”
E kép erről a pillanatról mesél: egy megállított öröklétről, ahol az ember a végtelen szeretet és a természet bölcsőjében újra rátalál önmagára. A fűszálakba szőtt ívek, a virágba bomló szimmetria és a gyengéd ölelés art deco formavilága nemcsak a harmóniát, hanem a hitet is jelképezi: a Természet mindig visszafogadja elveszett gyermekeit, ha megnyitják a szívüket.