erikasarusart

Az ecset másik vége

Csíkszentmihályi szerint a flow-élményt  festők figyelése közben fogalmazta meg.  Hát, megértem.

Mert amikor én festek, nincs időm azon gondolkodni, mi a flow. Maximum azon, hogy hogyan keverem ki azt a fránya kéket. És ez valahogy minden.

A kreativitás mindig is része volt az életemnek – csak sokáig más formában. Marketingesként évtizedekig alkottam koncepciókat, kampányokat, túlélési stratégiákat. Aztán egy nap már nem kellett több éves tervet készítenem – és akkor kezdtem el igazán festeni.

2020 óta keresem a saját vizuális nyelvemet. Ecsettel spray-vel, akrillal,  pasztellel, néha papírból kivágott figurákkal. Műhelybe járok, kiállítok, és próbálom összefésülni a belső képeimet a külvilág színeivel. (Szerzett afantáziásként alkotok.)

A képeim nem harsányak, inkább csendes megfigyelések.  Festményeimen arctalan alakok jelennek meg, akik az emberi lét egyetemes kérdéseit hordozzák: magány, kapcsolat, keresés és remény. Állapotok. Árnyékok. Néha csak egy sziluett a zajban. A figurális és absztrakt elemek ötvözésével olyan világot teremtek, ahol a színek és textúrák az érzelmek nyelvén szólnak.