Kiss Gabriella ” Végtelen játszma” című kiállítása a budapesti Árkádia Kiállítótérben 2025. április 10. és május 16. között látogatható.
A kiállítás anyagát olajfestmények, és gipszből, vegyes technikával készült kisplasztikák képezik. Központi témájuk az ember egyéni és egyetemes harca. A festményeket saját élményei inspirálták, melyeket a reneszánsz korban élő példaképei hatására, fára készített. Az elmúlt években Gabi sok időt töltött Spanyolországban, a Földközi-tenger partján. A képeket áthatják a mediterrán élet színei, valamint korábbi toszkánai emlékeiből is inspirálódott – amikor Olaszországban élt és dolgozott, a művészeti egyetem elvégzése után. Technikailag az antik művészetet idézik, nála semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. Misztikus látásmódja különleges interpretációval párosul. A festmények titokzatosak, önálló szimbólumrendszerük van. Ahogyan alkotásait szemléljük, megragad a hangulatuk és elgondolkodtatnak. Mindenki számára mást jelentenek, és pont ez művészetének a lényege: rezonálunk vele, ha életünk egy hasonló szakaszában vagyunk, de akkor is megérinthetnek, ha csak képileg, formailag nézzük őket.
Időt kell szánni az alkotások befogadására! Lehet, hogy egy kép a nézőnek teljesen mást ad, mint a mellékelt leírás. Gabi azt szeretné, ha szabadon értelmeznénk őket, minden kép saját jelentéssel bírna mindenki számára. Ahogy itt, a bemutatótérben állunk, olyan, mintha mi is ennek a Végtelen játszmának a részesei lennénk. Egy másik világba érkeztünk, mint amikor egy idegen országban járunkm és a kellemes tájékozatlanság érzése jár át. Sakkjátékosok, gömbök, liliomok vesznek körül… Végignéztem a kiállítást és óhatatlanul is kérdések torlódtak fel bennem. Melyik sakkjátékos vagyok? Hol tartok most az életemben? Együtt másokkal, vagy egyedül viszem sikerre, amit elterveztem… ? Végtelen a kérdéssor, a válaszokat magamnak kell megtalálnom…
Most egy kis kitekintést szeretnék adni arról, hogy miben különbözik Gabi művészete azokétól, akikhez hasonlítják. Szürrealista művésznek tartják, és ő valóban csodálója Rene Magritte munkásságának. A görög származású olasz Giorgio de Chiricóhoz is hasonlítják, akinek munkáit bár szürrealistának is mondják, de ő maga nem vallotta magát annak. Több, mint 7400 fős instagram követőtáborából hívta fel valaki a figyelmét de Chiricó és az ő alkotásai közti párhuzamra. Természetesen örül, ha nagy festőkhöz hasonlítják, de az ő szürrealizmusa nem az álmokban gyökererezik, minden egyes szimbóluma tudatosan kidolgozott, minden figurának és elemnek pontosan ott kell lennie, ahová elhelyezte. Minden jelentéssel bír számára. Ahogyan említettem korábban, Gabi színpalettája mediterrán, de ellentétben a Dél-Európában született festmények többségével, itt nem a mediterrán világ megidézése a cél. Színesek és lenyűgözőek ugyan az alkotásai, de bennük van az elvárás is felénk, hogy dolgozzunk a jelentésükön. Nem tudunk csak sétálva, a könnyed hangulat befogadásával továbbmenni előttük. Az erő és a szigorúság akaratlanul is megállít.
Kiss Gabriella kortárs művész olyan értelemben, hogy a jelenben alkot, példaképe ugyanakkor El Greco. Művészete nem a modern életről szól, hanem az időtlen megragadásáról. Soha nem ironikus. A játszma számára túl komoly ahhoz. Alkotói folyamata is ezt tükrözi. Hetekig, hónapokig készül egy- egy műve. Nemcsak gondosan megtervezi, hanem folyamatában is továbbgondolja, nála minden metamorfózison megy keresztül. Ahogyan a kisplasztikái is a drámai átalakulásra és fejlődésre hívják fel a figyelmet. Már huszonévesen, a Budapesti Iparművészeti Egyetemen (a mai a MOME-n) tervezett bábukat és különleges geometrikus alakzatokat. Ezek formai játékát használja festményein is.
Egy közelmúltban adott interjúban, Gabi, az általa nagyra tartott, híres festőművészre, Riegl Juditra hivatkozott, aki 91 éves koráig festett: “Sokkal több ötletem van, mint fiatalabb koromban, félek, hogy nem lesz időm mindet megvalósítani. Soha nem akarom abbahagyni!”
A kiállítás még május 16-ig látogatható.
Részletekért kattints ide!
